tényleg?

"...Pedig az embereknek mindig a részletek tűnnek föl leginkább. Ám azok zöme pusztán jelentéktelen tünemény és úgymond szükségtelen kerülő utakra késztet. Tehát minél távolabbról nézzük a dolgokat, annál jobban lehet általánosítani őket."

Murakami Haruki

34 órás némaság

Nem, nem tettem fogadalmat, csak így alakult, spontán, s abban sem vagyok biztos, hogy valójában annak számít-e, ugyanis az ITC eszközök korában úgy is lehetek kapcsolatban, úgy is beszélgethetek másokkal, hogy közben meg sem szólaltam.

Mindenesetre szombat estétől hétfő reggelig egy szót sem szóltam - mégcsak magamban sem beszéltem hangosan, ami felettébb meglepett! Arra, hogy már vagy egy napja nem beszéltem senkivel, vasárnap délután döbbentem rá, addig ugyanis olvastam. Aztán persze már sportot űztem, hogy hacsak nem hív fel vagy ugrik be hozzám valaki, akkor én nem teszem, hanem kibírom szótlan.

Így lett. Bár csettelni ezért sikerült a távoli barátokkal :) Mindenesetre érdekes érzés volt nem-megszólalni, miközben néha úgy éreztem, hogy a gondolataim hangosan mondódnak ki a fejemben. Visszhangozva az éterben - de nem, kint csend volt.

Szeretem ezeket a napokat, amikor feszegetem a határokat, és élvezem a külső csendet, befelé figyelve.

karrier vs. gyerek

álmomban azt a feladatot kaptam, hogy magyarázzam el neki, hogy miért nem akar a felesége még gyereket, hogy miért előbbre való a karrierje, mint a gyerekvállalás. fura volt. 28 évesen én sem akartam. most pedig itt állok, s magyarázom, hogy ez így rendben van. én akarok gyereket. most. ha gondolja.
de miért neki?
az álmunkban mind magunk vagyunk - akkor most kinek? és mit magyarázok?

a romantikus "semmi"

végre egy hosszú hétvége... azt szeretném, ha sütne a nap, de nem, a város ködbe búrkolózik így kora reggel, mintha még ő sem ébredt volna fel. csörög a telefon, hogy ebben az időben marad a múzeum, ha nekem is jó. jó.
a város lezárva. az oktogonon lelkes városfutók, végig a ködös andrássy-n. mint két turista. kattognak a séta-fotók. a terrorház vassfüggönyének szögét nem veszi be az objektív, le kellene hasalni. minden féléről fecsegünk. imádom a városi sétákat ... déja-vu vagy tényleg megtörtént már egyszer valaki mással?
a turner az ünnepre tekintettel ingyen van. elég tömeges lett. ázsia után sem bírom. sok kicsi képe látható. illik a mai naphoz. misztikus ködbe burkolózik, a homályba -- az nagyon sztereotíp, ha azt írom, hogy mégiscsak angol? a neve tetszik a legjobban: joseph mallord william turner. hello, mallord! még itáliát is ezen a felszálló reggeli ködön át látja. olyan szomorú. a színek is úgy elmosódnak. azért van egy-két mestermű, ami megkapó. a romantikus "semmi". hmm...
kint forrong a város, előbukkant a nap is. a hősök tere idén más "hősöké". így elindulunk a városligeten át. az 56-os emlékmű egyre jobban tetszik. hetente legalább 2x erre járok. az emléktáblára egy nőt képzelek mezítelenül egy vörös rózsával a szájában. botrány. nincs kép.
a dózsa györgy út szürke házai után a keleti pu felújított látványa igazán tetszetős. kár, hogy nem lehet leülni. bámészkodunk. csendélet. magyar turisták. cipelheti a nő a szatyrot?
eljutunk a fiumei uti sírkertbe. a nemzetibe. mintegy őszbe hajló park. igazán romantikus a délutáni napfényben. lemerül az elem. pont a nagyok előtt. a képek a belső retinánkra égnek. tetszik ez a nyugalom - még jövök ide!
a kerepesi és a körút forgalma csak lassan zökkent vissza. a villogó neon fények és a száguldó autók valahogy nem törnek át ezen a belső ködön, amit ma vontunk magunk köré. ahogy eggyé váltunk az élménnyel.

kell a romantikus "semmi"

berlin blues

gyors visszaaklimatizálásom érdekében vettem néhány színházjegyet elindulásom előtt. többek között a budapesti kamarszínház ericsson stúdiójában futó berlin bluesra is, ugyanis gondoltam, hogy én majd így ünneplem meg a rendszerváltozás, a berlini fal leomlását - újra. a darab épp két éve van műsoron és szerdán volt az 50. elődadás.
kreuzberghez, ahol a darab játszódik, ugyis szép emlékek kötnek, abban a negyedben él azóta is a legkedvesebb gyermekkori német barátnőm, és keresztül kasul bóklásztuk jópárszor a negyedet. a mai napig belengi a szadadság szelleme, bár ma már jelentős török kisebbség él a negyedben, más kulturális szokásokkal. a hangulat továbbra is megengedő, toleráns.
a kamaraszínház színészei mesterien adták a bohémot végig, volt sok helyzetkomikum, s mivel a kocsma egy asztalánál ültem, csak azt sajnáltam, hogy egy sör nem jutott!

Előadás ismertető (forrás: kattints!)

Berlin, Kreuzberg – 1989-ben a fal nyugati oldalán még megállni látszik az idő. Kocsmák: az Ötlet, a Szemét, a Piaccsarnok. Kocsmafilozófusok, hétköznapi komédiások. Inni a söröket, végtelen beszélgetéseket folytatni a barátokkal az esőről, a sült csülök elkészítési módjairól, valamint egy titkosügynöknek vélt hallgatag alkoholistáról, aki csak szűrt búzasört iszik, citrom nélkül. Fiatalnak és szerelmesnek lenni – egy nőbe, a barátokba, egy életformába, az életbe. Lehetne mindez akár Budapesten is 1989-ben, amikor meghallgattuk a Tabánban Hobót, majd átmentünk az Almássy térre vagy a Tilos az Á-ba Balaton, Sziámi vagy Európa Kiadó koncertre, közben „megváltottuk” a világot, és azt éreztük, hogy soha ilyen szabad még senki nem volt rajtunk kívül. Frank Lehmann viszont harminc éves lesz, és valami kezd elromlani. Sajnos ez is ismerős. Mi pedig közben betegre röhögjük magunkat – majd a végén szinte észrevétlenül könnyekig meghatódunk. Felnőttünk, elmúlt egy szerelem, ledőlt a fal. Berlin blues. Sven Regener – civilben popköltő és az Element of Crime berlini rockzenekar frontembere – úgy szereti Nyugat-Berlint és Kreuzberget, ahogy Woody-Allen New Yorkot és Manhattant, vagy Bohumil Hrabal Prágát és az Örökkévalóság gátját. Berlin blues című regénye kb. egy millió eladott példánnyal a fiatal német értelmiségiek kultuszkönyvévé vált. A műből készült film forgatókönyvéért Regener 2003-ban megkapta a Német Filmakadémia arany díját. A könyv színpadi adaptációját több német színház is sikerrel játssza. Magyarul először a Budapesti Kamaraszínházban látható.

fél.álom.

Álmomban felhívtalak, hogy alkudj az új lakásra, amibe beleszerettem.
- Miért Te alkudsz az új életemre? - kérdeztem, amikor felébredtem.

De azt a napsütéses teraszt, azt azért szeretném.
Majd elképzelem, ahogy kávézunk, s tart a románc.

love motel

az elso szamu koreai elmenyunk, hogy egy par napig egy love motel-be lakunk (a karib szigeteken cabana-nak hivjak, de hogy nalunk mi lenne a neven azt nem tudom). ez az a hely, ahova alapvetoen legyottra jarnak a nepek, igy nemcsak ejszakara, hanem orakra is kiberelheto, tetszes szerint. lehet itt lakni is (bar bevallom rettento fura erzes), de nem ez a jellemzo. viszont tiszta es egyedul ez van kozel a koleszhoz (ahol viszont nincs vendegszallas), ahol a barataink laknak - sebaj, ezt is meg kell tapasztani egyszer!! bar a megfelelo parner bizonyara nem artana ;)

a folyoson a polcrol mindenfele szexvideok (oke, dvd-k) varjak a latogatokat. amugy egy nem tul nagy szobarol beszelunk, ahol az agy foglalja el a legtobb helyet (ami irto kenyelmes matraccal bir, ezt nagyon elvezem!!), van egy masszazs gombos zuhany, fenekmosos oblitos wc-vel (ez nagyon high-tech), ES a furdoszoba mindezt attetszo fallal adja. a szobaban fotelka, asztal, meleg-hidegviz fogyasztasra, valamint egy kb. 120 cm szeles kepernyoju plazamtv (brr!) dvd lejatszoval. ja, es ami a legmeglepobb, hogy van egy ingyenes szamitogep szuper gyors internettel (!) (ja kerem, itt az internet penetracio legalabb 75%), ahonnan ez a posztot most irom is :) hihetetlen!! (azert ez a legtutibb)

es persze van a legyott utanra mindenfele kence, hogy frissen es uden tavozhass...

mindez 40-50.000 won ejszakankent (kb. 6-7 ezer forint) .... hm..